Vadmacskából szobacica? - 1. rész

2016. február 16. 09:56 - Macska_fogó

Barnáék nem kisebb fába vágtál a fejszéjüket, minthogy egy "vadmacskát" fogadtak be az otthonukba. Pedig még az állatorvos is azt mondta nekik, hogy Cicabigélből sose lesz szobacica, inkább engedjék ki, hátha elüti egy autó. Szerintetek mi lesz ebből a vadállatból?

img_20151124_084936_1_1.jpg

Tanácsot szeretnék kérni. Kb 20 napja befogadtunk párommal egy 3 hónap körüli (kislány) cicát. Utcáról lett mentve, valószínűleg ott élte előttünk az egész életét. Az alap probléma, hogy ebből kifolyólag a cica vad. Nagyon vad. A befogó lány áthozta, beszélgettünk, megnézegettük egymást magunknak, majd kiengedte. Akitől kaptuk, Ő naponta etette az utcán. Egy idő után meg tudta simizni, fel tudta emelni, így tudta dobozba tenni, és áthozni. Nálunk a cica bebújt ágy mögé, szekrény mögé, és látszott hogy nagyon fél szegény. Ez rendben is van, majd feltalálja magát. Első este ahogy lefeküdtünk, már jött is elő felfedezni, miután aludtunk (másnap már előbb, még el sem aludtunk, csak lefeküdtünk). Szerencsére az almot is megtalálta, és azóta is tisztességesen abba végzi a dolgát :) Eleinte napokig nem láttuk, de szép lassan oldódott, minden nap egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Mindenképpen el akartuk vinni mihamarabb állatorvoshoz, legyen meg oltás, féreghajtás; mégiscsak utcán élt eddig. Becsaltuk a hordozóba 8 nap után kajával, tragédia volt, nagyon ki akart szabadulni szegény. Elvittük dokihoz, mondtuk neki, hogy óvatosan, nem tudjuk mi lesz ha kinyitjuk a hordozót, mert nagyon fél. A doki nem volt eléggé felkészült, megfogta a grabancánál, a macsek durván szétkarmolta a kezét, és kiugrott a fogásból. A következő 10 perc arról szólt, hogy a rémült, fújó cicát megpróbáltuk visszarakni a hordozóba. Nagy nehezen sikerült, a doki nem csinált vele végül semmit, mondta hogy nagyon sajnálja, ő nem foglalkozik vadállatokkal, otthon meg nyissuk ki az ajtót, hagy szökjön ki tőlünk, ebből a macskából sosem lesz szobacica, és nyers fordításban annyit mondott, hogy legyen kinti macska és üttesse el magát/egyen valami mérget, és nem lesz vele több baj. A szívünk szakadt meg a cicáért, egyrészt mert nagyon sajnáltuk, hogy a nagy semmiért kellett átélnie ezt, másrészt eléggé padlóra vágott az is amit a doki mondott. Ami ellenére azért elhatároztuk megpróbáljuk amit lehet, mert hiszünk benne. Meglepő módon viszont a cica nem utált meg minket egy életre, másnap reggeltől ott folytatódott a viszony, ahol az állatorvos előtt abbahagytuk. Meg-megnézett minket, egyre többet engedett meg magának. Rendesen van vele foglalkozva, napi 1-2 óra játék (damilra kötött műegér) mindig megvan, próbáljuk nyugtatgatni; beszélünk hozzá. Egyértelműen a kajával lehet célt elérni; reggel és este adunk neki egy kicsit, ilyenkor jóval bátrabban csinál mindent. :) Semmit nem erőltetünk, kajánál viszont feszegettük a határokat, hogy hamarabb megszokjon minket. Az első 2 napban csak akkor evett éjjel amikor tudta hogy alszunk. Majd nappal is eltüntette a kaját a konyhából, amíg mi a szobában voltunk (direkt hagytuk is hagy egyen). A tányérja egy biztos helyen lett a konyhában, és kimerészkedett enni amíg mi ettünk. Majd a tányért kitettük a konyha közepére, és amíg mi ettünk Ő is evett. Most ott járunk, hogy sámlin a kajája mellett ülök, ujjaim az étele mellett, és amikor odajön enni, akkor a hátát nagyon lassan engedi simizni. Ez nagyon jó előrelépés volt 4-5 napja, viszont ennél tovább nem jutunk. Kicsit hirtelenebb mozdulatot teszünk, vagy ott a kezünk ahol nem szeretné, és ránk fúj. Csak kajánál van ez, igaz máshol megadjuk azt a teret neki amit kíván. De végül is valahogy ki kell mozdítani a komfortzónájából, nem? A játék ügyben erős előrelépés volt, eleinte csak 4-5 méteres zsinóron lehetett dobálni neki a játékot, a biztonságos vackához közel; ajtó mögül, hogy ne lásson. Ha meglátott, azonnal elfutott. Ezzel most ott vagyunk, hogy már a szobába is bejön, és 1-2 méterre tudunk játszani, ha nagyon belefeledkezik, akkor még közelebb. De amint "észbe kap", hogy mit csinál, és milyen közel, akkor egyből kizökken, és szépen távolabb sétál. Azért írok, mert most úgy látom, hogy minden téren elakadt a folyamat, nem látok fejlődést. Sem a játékban nem bátorodik ennél jobban, sem a kajálásnál nem tűri jobban a simit, nagyon óvatosak vagyunk, mégis kapunk 2-3 fújást kajánként. (De azért odajön, megeszi a kaját, és elviseli az érintést). Arra játszottam hogy majd megszokja az érintést, és rájön, hogy ez neki tulajdonképpen jó, és akkor már megint látni valami perspektívát, de egyértelműen nem vágyja a velünk való kontaktust. Ha bent van a szobában, és megmozdulunk, felállunk a székből akár csak félig, azonnal spurizik ki a biztonságos helyére (konyhaszekrény mögött, ahol nem is piszkáljuk soha). Ha nem mozdulunk, akkor van hogy leül tőlünk 1 méterre nyugodtan és csak néz, vagy épp jár-kel kedvére a lakásban. :) Persze ez is haladás, mert pár napja még nem csinált ilyet. És itt vagyunk, eddig eljutottunk minden nap egy kicsit nyerve, de további közeledést nem tolerál. A kérdések amik felmerültek bennem: Mivel tudja már, hogy tőlünk nem igazán kell félnie, még mindig félelemből menekül/kerüli az érintést, vagy csak szimplán nem kíváncsi ránk, és az érintésre? Mi legyen a következő lépés? Egyáltalán jól csináltuk eddig a dolgokat? Mennyire fog szerinted megszelídülni, vagy lehet soha nem lesz kíváncsi a simizésre pl.? Hogy fogjuk így elvinni oltani/ivartalanítani? Ajánlottak egy másik cicát is aki teljesen szocializált bújós emberszerető, ha kapna egy társat, az segítene-e vajon? Most érdemes még szerezni másikat, vagy várjunk vele míg legalább az első macs szocializálódik? Igyekeztem jó részletesen leírni az eseményeket, hogy teljes képet kapj a helyzetről. Válaszod előre is köszönöm!

Először is nagy köszönet és elismerés nektek, hogy befogadtatok egy ilyen magára hagyott, és nem éppen egyszerű cicát! Elmondom, én hogy látom a helyzetet a leírásod alapján.

Egyrészt a cica élményei eddig a világgal valószínűleg nem voltak túl jók. Viszont még elég fiatal ahhoz, hogy megváltozzon erről a véleménye. A kulcs ehhez pontosan az, amit csináltok: a kaja és a közös foglalkozás (játék). De fontos, hogy türelmesek legyetek, kitartóak, következetesek és rendszeresek. Először is biztonságban kell éreznie magát. Ebben segít, ha van egy kuckója, ahová visszahúzódhat, de a napi rutin a legfontosabb. A macskák a szokások rabjai, mindig ugyanakkor ugyanazt szeretik csinálni, ez ad nekik biztonságot. Etesd mindig ugyanakkor, ugyanott. És nagyon jól csinálod, hogy ottmaradsz mellette, mert ezzel összekapcsolod magad a kajával: kaja=jó, te=kaja, te=jó egyenletet kell megoldania a cicának :)

A fújás nem agresszió, hanem jelzés, kb. azt jelenti, hogy "hagyj békén basszus!".

Írod, hogy engedi magát simogatni kaja közben, de egy idő után megunja és rád fúj. Ez az idő, ameddig engedi magát simogatni, egyre több? Mert ha igen, az jó, csináld tovább türelmesen. A fújás amúgy sem rossz dolog, hiába hiszik azt sokan, hogy agresszió vagy más erőszakos dolog. A fújás jelzés, azt jelenti, hogy a cicádnak ezt nem tetszik, ez sok, kb. azt jelenti, hogy "hagyj békén basszus!". Tehát igazából ez egy jó dolog, hiszen a cicád kommunikál veled, és egyértelműen a tudtodra adja, hogy ez neki nem tetszik. Ilyenkor ezt tiszteletben kell tartani, és kicsit később próbálkozni. Tehát a lényeg h lassan, az ő tempójában haladjatok. Persze neked mindig próbálkoznod kell tágítani a határokat, de mikor jelzi, h neki ennyi elég, akkor vissza kell venned kicsit. És később újra próbálkozni :) 20 nap egyáltalán nem sok idő, legyetek türelmesek és figyeljetek rá! A hirtelen mozdulatokat pedig kerüljétek el, a szokásos és ismétlődő dolgok adnak neki biztonságérzetet! Az említett állatorvost pedig messziről kerüljétek el. 


Én most még nem vinnék mellé másik cicát, több okból se. Egyrészt, mert lehet hogy ellenségesen fogadná, és nehéz lenne az összeszoktatásuk, hiszen még veletek sem jó a viszonya, Ráadásul, ha sikerül őket összeszoktatni, az visszavetheti a ti kapcsolatotok vele, ugyanis ott lesz egy másik macska, akivel élhet szociális életet, így rátok kevesebb figyelme jut. Szóval ezzel még várjatok, előbb legyen rendben a mostani cicátok. A blogomban gondolom már olvastátok a macska-nevelés részben leírtakat, de javaslom, hogy Kemi (Kemeny) bejegyzéseit is olvassátok el, ő is agresszív cica volt, amikor hozzám került, most pedig itt alszik az ölemben :)
Az mindenképpen jó jel, hogy kommunikál veletek és engedi a simogatást, eszik előttetek, és játszik veletek. Ezeket csináljátok tovább, és még jobb lesz idővel. Sok sikert, és ha lesz változás, vagy újabb kérdés felmerül, akkor szóljatok kérlek!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretemacicam.blog.hu/api/trackback/id/tr3814824154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.